Hol a hiba a homeopátiás kutatásokban?

Sok homeopátiával kapcsolatos kutatás létezik. Ezek egy része szerint a homeopátia nem több, mint placebo, másik része szerint pedig hatásos gyógymód. Hogyan lehetséges, hogy a különböző tudományos kutatások egymással ellentétes eredményre jutnak? Hol van a hiba? Megkérdeztük dr. Jens Behnke kutatót, hogy segítsen eligazodni a sok-sok kutatás között.

Dr. Jens Behnke szerint ahhoz, hogy megértsük, hogy hol a hiba a kutatásokban nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk a hatékonyságot és a hatásosságot vizsgáló kutatások között.

HATÉKONYSÁG

Egy kezelés hatékonyságát (=eredményességét) úgy mérhetjük, hogy a valódi életkörülményeket is alapul vesszük a vizsgálatok során. Ez azt jelenti, hogy több tényező együttes hatását értékeljük. A homeopátia esetében a következő tényezőket értékeljük együttesen: a homeopátiás gyógyszert, a beteg kórelőzményét és egyéb betegségeit, a lehetséges terápiás javaslatokat és egyéb kapcsolódó tényezőket.

HATÁSOSSÁG

Ezzel szemben a hatásosság tisztán a homeopátiás gyógyszer specifikus hatását jelenti minden más tényező figyelembe vétele nélkül. Így a hatásosságot randomizált, placebo kontrollált, kettős vak kísérletekkel mérjük, ahol minden más tényező ki van zárva.  A hatásosság vizsgálatok egy gyógyszer és a terápiás hatás közötti ok-okozati viszonyról adnak információt.

HATÁSOSSÁG PARADOXON

Dr. Jens Behnke felhívja a figyelmet arra, hogy a kutatások értelmezésének egyik hibája a hatásosság paradoxon. A hatásosság paradoxon azt jelenti, hogy bizonyos gyógyszerek vagy beavatkozások a mérések során kiváló hatást mutathatnak, de a gyakorlatban mégsem bizonyulnak olyan hatásosnak, mint azok a gyógyszerek amelyek ugyan kisebb hatást mutatnak a dupla vak kísérletek során. A mért és a valós hatásosság közötti különbséget nevezik hatásosság paradoxonnak. (http://bit.ly/2y0QaGp, http://bit.ly/2fT21jF).

HATÉKONYSÁG VIZSGÁLAT

A homeopátiás hatékonyság vizsgálatok nagyjából egyforma eredményt mutatnak: a homeopátiás kezelésben részesülő betegeknél releváns javulás tapasztalható a klinikai tünetekben. A homeopátia hatékonyságát összehasonlítva a hagyományos kezelésben részesülők eredményeivel az látszik, hogy a homeopátiát használók esetében a gyógyulás kimenetele hasonló vagy még jobb, és mindezt kevesebb mellékhatással és feleannyi költséggel éri el. (http://bit.ly/2egbP63). Dr. Jens Behnke hangsúlyozza, hogy a homeopátiából azok a betegek is profitálnak, akiknél a hagyományos kezelés nem hozott kielégítő eredményt (http://bit.ly/2fJ7qG).

HATÁSOSSÁG VIZSGÁLAT

Ha a randomizált, placebo kontrollált, kettős vak kísérleteket tekintjük, kissé heterogénebb képet kapunk. Egyes kísérletek a homeopátiás gyógyszerek hatásosságát bizonyítják, míg mások nem. A negatív eredményt hozó kutatások közül jó néhány egy adott szer adott betegségre való hatását vizsgálja, ugyanúgy ahogy ezt a konvencionális gyógyszereknél vizsgálják. Fontos viszont kiemelni, hogy ez a kutatási módszer egy individualizáción alapuló gyógymód esetén – mint a homeopátia is- nem megfelelő. Ennek ellenére az ilyen vizsgálatok 44%-a pozitív, 5% negatív eredményt mutat, míg 47% nem meggyőző (http://bit.ly/2hRdC3q). Ezek a számok hasonlóan alakulnak a konvencionális gyógyszerek esetében is (http://bit.ly/2rQnGwT).

A homeopátia egy személyre szabott, individuális terápia. Megfelelő-e ennek az eredményességét kvantitatív (mennyiségi) módszerrel viszgálni?

Természetesen lehetséges a homeopátia hatékonyságát klinikai kísérletekkel bizonyítani. Ha valódi életkörülmények között megfigyeléses vizsgálatokat végzünk, akkor nincs semmi probléma. Folyamatos adataink vannak az ehhez hasonló kísérletekből különböző betegségcsoportokra (pl. mozgásszervi rendellenességek, mentális betegségek, felső légúti fertőzések), amik jó eredményt hoznak. Viszont ha randomizált, placebo kontrollált, kettős vak kísérletekről van szó, lényeges ellentmondások lehetnek. Ennek egyik oka, hogy a homeopátia egyénre szabott gyógyszerfelírást alkalmaz, ha ez nem így történik, akkor rossz eredményre jutunk. A kutatások során ez a probléma orvosolható, mégpedig úgy, hogy véletlenszerűen kísérleti- és kontrollcsoportba osztjuk a betegeket, felvesszük a homeopátiás anamnézist és gyógyszert választunk számukra. Egyik csoport megkapja a szert, a másik nem.  Ennek ellenére némelyik kettős vak teszt során csak csekély hatást látni, akkor is, ha individualizáltuk a szerválasztást. Ez annak köszönhető, hogy a megfelelő szer kiválasztása nem egyszerű feladat a homeopata számára. Szükség lehet egy második vagy harmadik próbálkozásra, hogy kielégítő eredményt érjünk el. A gyakorlat és a hatékonyság vizsgálatok azt mutatják, ez nem akkora probléma.  De ha a kutatás során nem tudjuk, hogy a beteg a kísérleti vagy kontroll csoportban van-e, akkor nem lehet eldönteni, szükség van-e a kezelés érdekében gyógyszerváltásra.

Ugyanakkor az individualizált szerválasztáson alapuló kettős vak tesztek legutóbbi metaanalízise minden módszertani minőségi szinten szignifikáns különbséget mutat a placebóhoz képest (http://bit.ly/2eaAkQi) annak ellenére, hogy számos olyan vizsgálatot is tartalmaz, amelyek a módszertan szempontjából nem tökéletesen a homeopátia szabályai szerint lettek kialakítva. (http://bit.ly/2wjSN2Y).

Következtetésképp: Lehetséges a homeopátiát a klinikai kutatások standardizált eszközeivel mérni, de figyelembe kell venni a terápiás rendszer törvényszerűségeit és szabályait, különben a tudományos megközelítés érvénytelen.

Lehetséges a tudományos kutatások eredményeit manipulálni?

A homeopátiás metaanalízisek négyötöde (minden gyógyszert és minden indikációt tekintve) placebón felüli hatásosságot mutat (http://bit.ly/2egbP63). A kutatások összesített kimenetele csak akkor negatív, ha az elérhető adatok nagy részét (90%-95%) kizárják az elemzésből és/vagy kétséges statisztikai módszereket alkalmaznak (http://bit.ly/2rRvSMh).

Tudna olyan kutatásra példát mondani, ahol az adatokat manipulálták, annak érdekében hogy a homeopátiát hatástalannak állítsák be?

Az egyik negatív publikáció ezen a területen (Shang és tsai, 2005) 110 kísérletből mindössze nyolcon alapul és ebből azt a következtetést vonta le, hogy a homeopátia hatása a placbónak tulajdonítható (http://bit.ly/2rhmMKt). A szerzők 21 magasabb módszertani minőségű kísérletet azonosítottak, de elemzésüket végül minden tudományos indoklás nélkül a „nagyobb kísérletekre” korlátozták. Az adatok statisztikai újraelemzése igazolta, hogy a 21 magas minőségű tanulmány bizonyította a homeopátiás gyógyszerek placebónál szignifikánsan jobb hatását (http://bit.ly/2sjKoOk).

Az ehhez hasonló adatmanipuláció másik példája a legutóbbi homeopátiáról szóló ausztrál riport, amelyet az Ausztrál Nemzeti Egészségügyi Kutatási Tanács készített (NHMRC) (http://bit.ly/2fHVlko). A média gyakran erre a munkára hivatkozik, amikor azt az állítást igyekszik alátámasztani, hogy a homeopátia semmivel sem több, mint placebo. Az Ausztrál Tanács hasonló módszert alkalmazott, amikor az adatok legnagyobb részét figyelmen kívül hagyta. A tudósok úgy döntöttek, hogy csak azokat a kísérleteket tekintik megbízhatónak, amelyekben legalább 150 fő vett részt. Annak ellenére történt ez, hogy az Ausztrál Tanács rendszeresen folytat ennél kevesebb létszámmal is vizsgálatokat. A Cochrane Kollaboráció (amelynek célja az orvostudomány különböző területein lefolytatott kutatások eredményeinek szisztematikus összegzése, és minél szélesebb körben való elfogulatlan ismertetése) véleménye szerint kutatási áganként 10 résztvevő elegendő a kutatásokhoz (ez összesen 20 résztvevőt jelent) (http://bit.ly/2gR4ueE). Ez az önkényes kritérium eredményezte, hogy 171 kísérletet megbízhatatlannak minősítettek és mindössze 5-t minősítettek megbízhatónak. A Tanács ezt az 5 vizsgálatot találta negatívnak, így arra a következtetésre jutottak, hogy nincs megbízható bizonyíték arra, hogy a homeopátia jobban teljesítene a placebónál (http://bit.ly/2wN17OG).

A tudomány előítéletes a homeopátiával szemben?

A homeopátiával szembeni kritikák gyakran arra jutnak, hogy a homeopátiás gyógyszerek hatása ellentmond bizonyos fizikai elméleteknek. E szerint az előítélet szerint a klinikai vizsgálatokból származó empirikus adatokat a következőképpen értelmezik: “Még a legjobb tanulmányokból származó bizonyítékok mennyisége is meglepő számunkra. A bizonyítékok alapján készek lennénk elfogadni, hogy a homeopátia hatásos lehet, ha a hatásmechanizmus elfogadhatóbb lenne” (Kleijnen, J., Knipschild, P. & ter Riet, G. (1991): Clinical Trials of Homoeopathy. In: British Medical Journal, 302 (6772), 316–323 (http://bit.ly/2rRuSaZ). Ez a fajta érvelés az előítéletekből származik(http://bit.ly/2xU6klK). Ez pontosan szembemegy a tudományos módszertan alapvető elveivel. Ha ugyanis találkozunk egy jelenséggel, amelyet a meglévő elméletekkel nem tudunk kielégítően megmagyarázni, akkor vagy az elméletek szorulnak változtatásra, vagy új elméletek felállítására van szükség. Valamilyen létező jelenségnek a figyelmen kívül hagyása, csak azért, mert nem ismert a hatásmechanizmus modellje dogmatizmusnak nevezhető.(http://bit.ly/1YHGmpg). Ez a típusú szemlélet különösen nem fér össze a bizonyítékon alapuló orvoslás elveivel.

Dr. Jens Behnke a Carstens Alapítvány “Homeopátia a kutatásban és az oktatásban” elnevezésű  csoportjának felelőse. Feladatai közé tartozik: kutatási stratégiák kialakítása, a CORE-Hom adatbank (homeopátiás klinikai kutatás) karbantartása és továbbfejlesztése, valamint az egyetemi homeopátiás munkacsoportok és az orvosi tanulmányok keretein belül választható megfelelő kurzusok támogatása.

Fordította: Eördögh Zsófia

Szerk.:Radványi Noémi

Ez a cikk a homeovilag.hu oldalról lett megosztva.

Kép copyright: everithigpossible / 123RF Stock fotó